Chapter Text
Édes vagy.
A már eddig is széles szemecskék még tágabra nyíltak miközben tulajdonosuk erőteljesen próbálta értelmezni az előbb hallott mondatot.
- he? - úgy tűnik kudarcot valva.
Saya kicsit instabilan közeledett az alacsony fiú felé aki fokozatosan hátrált egészen a hálószoba faláig. Nekiütközve kicsit visszadobódott majd fejét fájlalva dörzsölte homlokát.
- Ahh nem igaz meg kéne ismételnem magam? - a lány hangja lassú kicsit szórakozott volt ami egyértelmű jelnek bizonyult józansága hiányára.
Hirano pár nyüszítés kivételével semmit nem tudott reagálni.
Az egészen kecses kezek lassan belehatoltak a sűrű hajtömegbe majd csodálkozva vizsgálták azt.
- Wowww selymes a hajad Hiano.
Az eddig is rózsaszínes arc gyorsan vörössé vált a hirtelen interakciótól.
- I...igazán? -a válasz egyértelműen zavaros volt.
Saya mintha össze akarta volna szedni magát szinte üveges szemmel figyelte a fiút majd lehuppant a közeli ágyra.
Hirano még a falnak támaszkodva nézett a lányra. Most csak egy lila top és egy nevetségesen rövid nadrág vagy hosszúságából ítélve inkább fehérnemű volt rajta. Kohta szinte bűnösnek érezte magát. Nem volt benne biztos hogy megérdemeli e ezt a látványt.
- Mirevársz dagadék? Gyere ide! - a mondatok bár kegyetlennek bizonyultak mégis természetesnek hatottak az ő szájából. Khota nagyot nyelt majd az ágy mellé térdelt tekintetét nem vette le a lányról.
- Nem oda te féleszű - a hang idegesé és vontatottá volt ugyan akkor a csalódottság is halhatóvá vált.
Egy mély sóhaly után elhallatszott a megfelelő válasz.
- Értettem! - az alcsonyabb fél homokához emelte kezét de gyorsan megállt miután észrevette irreális viselkedését.
Lassan kerülte meg a viszonylag tágas ágyat. Miután elérte célját nehézkesen leült az ágy túlsó felére, műveletét apró nyikorgások kísérték. Megfordulva a álombeli látvány tárúlt a fiú elé.
Saya arca jóval vörösebb volt mint szokott. Szemöldöke élesen összehűzódott ugyan mégis valahogy ebben a kiszolgáltatott testhelyzetben aranyosnak hatott...bár ő mindig édes. A csönd feszült és kínos és hosszú.
- Hé Takagi-sa- a mondatot egy meglepően hangos horkolás szakította félbe.
Az alacsony fiú arckifejezése már nem igazán volt feszült sokkal inkább nyugodt szinte kába.
- S..Saya-cha- hirano szájához kapott mivel tiszteletlennek érezte magát.
De ő akár egy angyal...
Bár a rendkívűl hiányos öltözet elképesztően csábító volt mégis hidegnek látszott. Ennek megelőzéseként a meleg paplan Takagin landolt. Kellemes és megfelelő.
- Te is édes vagy.